2010. május 28., péntek

Teljesítménybér hibapontokkal


Sok olyan munkakör van, ahol a jó teljesítményhez tulajdonképpen "csak" annyi a teendő, hogy hibamentesen kell elvégezni a feladatokat. Ilyenkor tehet jó szolgálatot egy pontrendszer, ami a hibák számát és súlyosságát méri. Például így:
  • kis hiba: 1 pont
  • közepes hiba: 2 pont
  • nagy hiba: 3 pont
Hó végéig összesíteni kell a hibákat, és ki kell alakítani a normát. Mondjuk legyen az elérendő cél maximum 2 hibapont. Ekkor a prémium táblázat az alábbi lehet:
  • 1-2 pont: teljes prémium
  • 3 pont: 2/3 prémium
  • 4 pont: 1/3 prémium
  • 5 vagy több pont: nincs ez a prémium elem
Egy állásnak lehet több prémium eleme, a hibamentességért általában a teljes jövedelem 8-15%-át szoktam javasolni. Ez már elég kemény ösztönző a hibázás csökkentésére.

Szívesen veszem mások tapasztalatát, ezért kérlek írjad meg a megjegyzésekhez, hogy nálatok hogyan éritek el a hibamentességre ösztönzést!

Címkék: , , ,

2010. május 26., szerda

Perfekcionizmus és alkalmazkodás


Érdeklődéssel olvastam a hrportal.hu honlapon, hogy a Human Synergetics cég egy felmérést végzett Magyarországon. Ebben kimutatták, hogy a saját gondolati kategóriáik szerint a perfekcionizmus és az alkalmazkodás a két leggyakoribb elem a hazai vállalatok szervezeti kultúrájában. A perfekcionizmuson
  • magasra tett normát, 
  • hibamentességet, 
  • sok és kemény munkát, 
  • elért eredmények esetén ünneplés helyett azonnal a következő teendőre fókuszálást 
értik. Az alkalmazkodás címszó náluk
  • a szabályok gondos követését, 
  • sok és alapos szabályt és 
  • a korábban használt eljárásokhoz ragaszkodást 
jelenti. Összevetettem ezt azzal, amit a cégemben az ügyfeleinknél csinálunk és úgy látom sok mindenben megfelelünk ennek az elvárásnak.

A normát én is szeretem magasra tenni. A közel hibamentesség nálam is elvárás, de tudomásul veszem, hogy emberek vagyunk, ezért tévedhetünk, csak nem mindegy, hogy mennyit. Ezért a hibák számát mérem és egy bizonyos érték felett már nem tolerálom. A sok munkában nem hiszek, de az ésszel végzett kemény munkában annál inkább. Az ünneplés elmulasztását azonban komoly hibának tartom: a cég munkatársait a kemény munka után elért sikerek kovácsolják magas morálú győzhetetlen csapattá. Ezért a megállás az elért mérföldköveknél fontos!

A szabályok gondos követésének fontosságát nem győzöm eleget hangoztatni. Sajnos a mai magyar munkakultúra még mindig zömmel a slampos, trehány, "jó lesz ez így is" kommunista rendszerből táplálkozik. Ott az volt a hülye, a balek, aki követte az utasításokat, hiszen a párttitkártól és a hozzá hasonló inkompetens vezetőktől rendszerint csak ésszerűtlen utasítások jöttek. Bár a kisebb cégekben még gyakran hiányoznak a szabályok, egyre több közepes méretű cég készíti el a valóban jó szervezeti ábráját, szervezeti és működési szabályzatát, eljárás és munkautasításait, részletes munkaköri leírásait. Ezeket már érdemes követni.

Sokat szenvedek azonban a korábban használt módszerekhez ragaszkodástól. Egy tanácsadó lehet nem túl okos, de mindeképpen előnye, hogy sok más cégben is megfordult és ott láthatott jobb eljárásokat, módszereket is. Ám ennek a befogadásához nyitottság, könnyedség, némi kockázatvállalási készség is tartozik. Na ez hiányzik Magyarországon. Görcsös erőlködés, ugyanabból még többet, 12 helyett dolgozzunk 14 órát és ehhez hasonló sületlenségekkel találkozom nap mint nap. Értem, hogy mindenki félti a munkahelyét, a piaci pozícióját, de nekik is be kellene látni, hogy ami elég volt még két éve is, az ma már kevés, ma már több és más kell.

Kedves olvasó! Neked mi a véleményed? A sokat hangoztatott rugalmasság, több lábon állás valóban megvan a magyar középvállalatokban, vagy inkább az idézett felmérésnek és az én tapasztalataimnak higgyünk: bezárkózás, süket fülek, szokásokhoz ragaszkodás jellemzi a cégeket?

Címkék: , ,