A munkavállaló bizonytalanságtűrése

Mennyire szereti a bizonytalanságot a munkavállaló? Elolvasva a szociálpszichológusok írásait, már a kérdés feltevése is ostobaságnak tűnik, mert a válasz: semennyire. Van ugyan, aki jobban tűri - legfeljebb ennyit lehet elmondani. A szociológusok kutatásai szerint akinek nagyobb az önbizalma, az jobban tűri. Önbizalmat meg leginkább a versenyképes képzettség, korábban elért és elismert sikerek, illetve a felhalmozott anyagi biztonság ad. Nos ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor a felsorolt javakban a magyar munkavállalók nem dúskálnak, így nem túlzás kijelenteni, hogy átlag alatti a hazai dolgozók bizonytalanságtűrése.

Minden nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy más országokban messze nem annyira pesszimisták az emberek, mint nálunk. Ennek egy valószínű okára szeretném felhívni a figyelmet. Ez pedig az előző bekezdésben leírt általános, és hazánkban fokozottan jelenlévő bizonytalanságot kerülő emberi igény rossz kezelése a munkáltatók részéről.

Mivel is sértik meg a munkaadók az emberek biztonság iránti igényét? Itt egy (korántsem teljes) felsorolás:

• nem írják le (nem mondják meg), pontosan milyen eredmény elérését várják tőlük, ezért bármit is tesznek, bármennyi eredményt is érnek el, folyamatosan letolják őket

• nem adják meg, hogy az elérendő eredményből mennyit kell elérni (=norma), vagy ha mondanak ilyet, akkor a munkavállaló és az általa ismert körülmények között irreálisan nehéznek, elérhetetlennek tűnőt adnak meg
• nem mutatják meg a munkavállalónak (nem írják le), hogy milyen bevált tevékenységekkel, rutinnal, fortélyok, trükkök, sablonok, űrlapok, eszközök, szerszámok stb. alkalmazásával érhetik el a kívánt eredményt
• nem szervezik meg kellőképpen a munkamegosztást, és ezért hol ilyen, hol olyan állapotban kapja meg az elvégzendő feladatokat a munkavállaló, így képtelen kalkulálni az idejével, nem tud határidőket és minőséget tartani
• nem szervezik meg az információ ellátást, a kommunikációs láncot, így a munkavállaló - információ hiányában - rossz prioritásokat jelöl, rossz tervek szerint dolgozik, túlzásban viszi a szöszmötölést egy meg nem kívánt minőség érdekében vagy valami egyéb hibát követ el az információ hiánya miatt

Nem írtam az olyan aljas húzásokról, mint a munkabér ki nem fizetése, a folyamatos kirúgással fenyegetőzés, a permanens átszervezés, a mások előtt megalázás stb., mert azok már jogszabályba is ütköznek. A francia bekezdésben felsoroltak azonban még nem ütköznek a Munka Törvénykönyvébe, mégis legalább akkora bizonytalanság érzetet tudnak kelteni, mint a jogszabályba ütközők. A - nem teljes - felsorolás elintézési helye a munkaköri leírásokban van. Van elég baja manapság a munkavállalóknak, ne tetézzük ezt nem szükséges bizonytalansággal! Ha beosztottaid vannak, ülj le velük, beszéld meg, mi okoz náluk bizonytalanságot és fokozatosan fektessétek le írásban legalább a felsorolt pontokat!