Miért nehéz motiválni?

Olvasgatom Levitt - Dubner: Lökonómia című könyvét. Szépen boncolgatják a közgazdák által kitalált valamilyen cselekvésre ösztönző rendszerek kudarcait.

Az első példa egy izreali óvoda, ahonnan a délután 4 órai érkezésről rendszeresen elkésnek a szülök, és emiatt az óvónőknek túlórázniuk kell. Megoldásként minden egyes késés miatt 0,7%-kal megnövelik az óvoda havi díját. Eredmény: szinte azonnal duplájára emelkedik a késések száma, hiszen most már "kifizetik" azt a szülők, nem kell tekintettel lenni az óvónőre. Erkölcsi elvárást változtattak át anyagira, rögtön rosszabbul működővé is vált a rendszer.

A második példa a véradásé. Amikor elkezdenek pénzt adni a véradóknak, akkor azonnal csökken a véradás mennyisége. S ezen az sem segít, ha több pénzt kezdenek adni, mert akkor beindul a csalás: beteg emberek is vért adnak, gyakrabban adnak vért, mint lehetne, disznóvért csempésznek az adott vér közé stb.

Daniel. H. Pink egész könyvet szentelt azoknak a példáknak, amikor a hagyományos pénzzel történő motiváció nem működik (Motiváció 3.0 a címe). Szerinte a

• Motiváció 1.0: A rabszolgatartó az életet fenyegető kényszerrel érte el, hogy a rabszolgák neki dolgozzanak.
• Motiváció 2.0: A kapitalista pénzzel és idióta fogyasztásra csábító reklámokkal.
• Motiváció 3.0: A jól kereső XXI. századi munkavállalókat foglalkoztató meg már a pénzen túli motivációval tudja csak elérni azt, hogy a munkatársai valami gazdaságilag hasznos eredményt produkáljanak.

Ugye nálunk még meglehetősen ritka a jól kereső munkavállaló; az általam preferált 30-150 fő közötti középvállalatokban a munkavállalók néhány százaléka esik ebbe a kategóriába. Ám a szerepük egyre fontosabb, hiszen éppen ők azok, akik a jövőt alakítják kreativitásukkal, a versenytársaktól megkülönböztető stratégia és cselekvési tervek, új termékek, szolgáltatások kigondolásával.

Normális emberek a Csíkszentmihályi Mihály által vizsgált "flow", áramlat élmény alatt élik a munkanapjaikat. Ám napjainkban (s gyaníthatón a történelem során korábban is) erős kisebbségben voltak azok az emberek, akiknek ezt sikerült elérniük. Én már többször váltottam életem során szakmát és a korábbi szakmák ott ragadt képviselői mindig azt kérdezték tőlem: hogy bírod elviselni, hogy most nem a kedvelt dolgokkal kell "kényszerből" foglalkoznod? Mindig azt válaszoltam: jó természetem van és megtalálom itt is a munkában az örömömet. Nem lett volna számukra reális, elképzelhető, ha az igazat mondom, amely szerint még jobban is élvezem az új kihívásokat, mint a már lassan unalmassá váló régi szakmát.

Ám az olyan embereket, amilyennek magamat is tartom, nehéz pénzzel motiválni. Persze, nekem is meg kell élnem, ezért elvégzem az ehhez kötelező munka penzumot, de amennyire lehet igyekszem olyan munkát találni magamnak, amiben megkapom a "flow" élményt, azaz erősen igénybe veszi a képességeimet. Például most is munkaszerződésekbe foglalt motivációs rendszereket kellene átnéznem és javítanom, ám helyette ezt a blogot írom, hiszen az csak pénzkereset, itt meg számomra (és a magyar középvállalatok számára) fontosabb dolgokat boncolgatok. A "Teljesítménybérezés" könyvvel a nagy többség számára alkalmazható motivációs rendszrt megírtam, úgy gondolom, hogy a következő könyvem a csekély létszámú, de annál fontosabb kreatív, vezető kisebbség ösztönzéséről fog szólni.