2010. október 16., szombat

Bruttó vagy nettó bért kínáljunk?


A munkaszerződéseket bruttó bérre kell megkötni. A munkavállalót azonban nem ez érdekli, hanem az, hogy mennyi nettót kap kézhez. Munkaadó és munkavállaló összeugrasztására a legbiztosabb módszer, ha bonyolulttá és átláthatatlanná tesszük a kettő közötti átszámítást. Az adójóváírás intézménye, a járulékokban lévő fix tételek és felső korlátok, a személyi jövedelemadó sávos volta és a szuperbruttó bér fogalmának a bevezetése eddig külön tanulmányok nélkül elvégezhetetlenné tette a kétféle bér közötti átszámítást.


Most van egy kormány ígéretünk, amely egy elemben (a sávos jövedelemadóban) áttekinthetőséget ígér. E sorok írásakor még nem ismert, hogy a többi nemlineáris, illetve csak szakaszonként lineáris adó- és járulék elem sorsa hogyan alakul. A munkáltató a szuperbruttó bért fizeti ki, amelyből a munkavállaló ~30-70% közötti nettó összeget kap. Ugye elborzasztó, hogy milyen nagy mértékben változik a munkavállaló anyagi ösztönzésére használható nettó összeg!


Bért ugye a létrehozott értékből lehet fizetni. Általában az erőfeszítés mértékével arányos a létrehozott érték. Igazságos-e az, amikor ugyanakkora nettó bérhez egyre több és több erőfeszítést kívánunk meg? A válasz nyilvánvaló nem, de a társadalom bonyolult és létezik egy olyan intézmény benne, hogy szolidaritás. Ez arra szolgál, hogy a rátermettebbek, a tehetségesebbek többet adnak be a közösbe, mint a kevésbé okosak. Igen ám, de ha nemcsak azzal arányosan fizettetünk be vele többet a közös kasszába, mint amennyivel többet ő is tud keresni, akkor egy ponton sokaknál beáll az elkedvetlenedés. Amikor azt látja, hogy a hó első néhány napjában még neki járó szuperbruttó kereset 70%-át is megkapja, de ahogy haladnak előre a napok, ez egyre gyorsuló ütemben csökken akár 30%-ig, akkor valamikor bekövetkezhet az elkedvetlenedés. Különösen igaz ez abban az esetben, ha valaki darabbérben dolgozik.

Járva az országot, sokféle "megoldást" látok erre a politikusok által kavart gondra. A legkézenfekvőbb és leggyakoribb, hogy nettó összegben állapodnak meg a munkavállalóval. Ám ebbe a munkáltató beledöglik, ha a munkavállaló magasabb nettó keresetet ér el. Ezért szóban megállapodnak abban, hogy a munkavállaló egy bizonyos bruttó bérre van bejelentve és ha a nettója meghaladja az így bejelentett értéket, akkor a munkáltató zsebbe pótolja azt. Ez annál is inkább lehetséges, mert a bevétel egy része sok cégnek számla mentesen történik, amiből van annyi zsebbe érkező bevétele, hogy azt tovább tudja adni.

Ez vastag adócsalás. Vegyünk egy mikrovállalkozást, amelyben van 8 alkalmazott és havonta fizessen nekik a munkáltató zsebbe fejenként 50.000,- Ft-ot. Ez évi 4,8mFt, az eltitkolt adó ennek kb. a duplája, amit ha 5-6 évig csinál, máris eléri a 2-8 év büntetési tételt a hatályos Btk. 310.§-a szerint (>50mFt). Egy 50 fős vállalkozás 1 év alatt éri el ugyanezt. S ne feledjük: a bírók - legutóbbi 2010 májusi módosítás óta ismét - a büntetési tétel közepéből, azaz 5 évből indulnak ki, és bármennyi enyhítő körülmény is van, ha 2 év feletti a szabadságvesztéses büntetés, akkor nincs feltételes szabadláb, azt le kell ülni. Általában egy 6-12 hónapos váratlan előzetes letartóztatást követően, amíg irányítás nélkül a cég is csődbe megy, hogy ügyvédre se legyen pénze a vállalkozónak. A magánvagyont az állam kezdetben zár alá veszi, majd teljesen elkobozza, így a jó magaviselet miatt mondjuk 3 év 8 hónapra csökkentett börtön után vagyontalan földönfutóként kezdheti újra az életét a vállalkozó.

Eszem ágában sincs bárkit feleslegesen riogatni. Tisztában vagyok azzal is, milyen kemény a piac a hazai KKV-khoz, és mennyire nehéz olyan árat elérni, hogy abból a hatályos jogszabályok szerinti közterheket ki lehessen termelni. Mégis nincs más járható út, mint a termelékenységet olyan szintre hozni, hogy ez megtehető legyen. Bruttó bérre kell kötni a munkaszerződéseket, és nem szabad zsebbe fizetni. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, a szokásos hazai termelékenységi színvonal meg sem közelíti a nyugat-európait, így bőven vannak tartalékok. Az árverseny helyett is vannak kifinomultabb eszközök: a vevői igények pontos felmérése és teljesítése, olyan ajánlat csomagok, amelyek nem hasonlíthatók egymással könnyen össze, márka érzület nyújtása stb.

S ne feledjük a szervezést és az érdekeltségi rendszert. Csapnivaló szervezeti sémákat és munkamegosztást látok országszerte. Nincs kimondva, hogy kitől milyen eredményt várnak el, csak tevékenységek vannak kijelölve az embereknek - egy embernek sok, lehetőleg egymással össze nem függő területről. Így a felelősségvállalás az eredmény elérésére a nullához konvergál és csak vonogatják a vállukat a munkavállalók, ha valami nem sikerül. Végül is azért van válla egy munkavállalónak, hogy vonogathassa. Pedig a szó etimológiája biztosan a teher alá tett vállról szólt...

Nem tudom még, hogy milyen lesz az új adórendszer 2011-től, de azt tudom, bármilyen is lesz, érdemes lesz megtisztulni a korábbi adócsalásoktól. Bármennyire is nagy játék, élete értelme egy-egy vállalkozás a tulajdonosának, ezért a hosszú börtönbüntetés és a földönfutóvá válás kockázatát nem érdemes vállalni. Ha olvasod e blogot, kapsz elég ötletet ahhoz, hogy elkezd a cégedben a termelékenység emelését arra a szintre, ami a bérekkel kapcsolatos közterhek kifizethetőségéhez vezet. Még ma kezdd el!

Még egy megjegyzés: ha azt tapasztalod, hogy a munkavállalód egy bizonyos teljesítmény határral megelégedik és nem hajt tovább, rúgd ki! (Azért a Munka Törvénykönyvében írottakat közben megtartva.) Olyat keress, akinek a jövedelmi igény szintje olyan magas, amivel a gépeidet, épületeidet teljesen ki tudod használni! Ha már az állam ilyen idióta demotiváló adórendszert alkotott, akkor törődjön ő azokkal, akinek az alacsonyabb jövedelmi szint is elegendő!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

A bejegyzésre mutató linkek:

Link létrehozása

<< Főoldal