2010. augusztus 3., kedd

Fortélyok, know-how


Az általam készített munkaköri leírások egyik szokásos pontja a fejezet címben jelzett téma. A legtöbb cégben végzett tevékenység tartalmaz helyi trükköket, kikísérletezetten hatékony megoldásokat. Ezek nem triviális, nem általánosan ismert elemekből épülnek fel, s ezért kell külön is írni róla. Soha nem lehet tudni, hogy egy új munkavállaló számára mi a triviális és mi, amit még nem ismer, ezért én általában viszonylag bő lére eresztem ezt a pontot és akár 8-15 alpontot is írok bele.

Azok, akik a rövid munkaköri leírások mellett érvelnek, előszeretettel szoktak arra hivatkozni, hogy az ilyen ismereteket az iskolában már meg kellett tanulniuk, tehát felesleges itt megismételni. Tapasztalatom szerint az iskolai bizonyítvány semmiféle támpontot nem nyújt arra, hogy a szükséges ismereteket el is sajátította az illető. Ennek oka, hogy Magyarországon (és a világban másutt is egyre inkább) rettenetesen könnyű akár még diplomát is szerezni egyszerű ész élküli magolással és puskázással. Létszámhiánnyal – és a saját igénytelenségükkel – küszködő tanárok a számonkérésre csak a sablonnal leggyorsabban kiértékelhető teszteket favorizálják a hagyományos felelés, szóbeli vizsgáztatás valamint az egyéni munkán alapuló dolgozatok, esszék, önálló, szabad szöveges írásmunkák, diplomamunkák, ipari mestermunkák helyett. Így önállótlanok, egyéni munkavégzésre alkalmatlanok maradnak a végzős diákok. Kesergés helyett ezzel a ponttal szoktam befejezni azt, ami az oktatási időből kimaradt!

Látszólag rettenetes munkát veszünk a nyakunkba, amikor szakmunkásképzők, középiskolák és egyetemek tananyagát írjuk le újra. Ez még sincs így, hiszen nem a teljes tananyagot kell megismételni, csak a cégben használt töredéket, és nyugodtan fel lehet használni a tankönyveket: itt elég csak hivatkozni rájuk. Ugyanakkor az így történő hivatkozás jó alkalom arra, hogy a már elavult, vagy a cégben be nem vált részeket olyan fejezetekkel helyettesítsük, ami hatékony és jó munkavégzést tesz lehetővé. A világ nem áll, folyamatosan fejlődik és a tankönyv írók tájékozottsága, előrelátása sem mindig megfelelő.


A másik gond az oktatással, hogy nem elég gyakorlatias. Elméletből sok mindent megtanultak, de a gyakorlati trükkök megtanítására alig van idő. Ez nem csoda, hiszen egy elméleti tudomány – mondjuk a kémia – ezer helyen kerül felhasználásra. Egyszerűen az oktatási időbe csak a töredéke fér bele a gyakorlati felhasználási lehetőségeknek.


Még gyakoribb probléma, hogy sehol sem oktatják azt, amire szükség lenne. A KKV-kben gyakran kell más módszereket használni, mint amit – a nagyvállalatok szükségleteit szem előtt tartva – az egyetemeken oktatnak. Jelenleg Európában csak alig néhány kis egyetemen oktatnak úgynevezett kisvállalati menedzsmentet. A szakirodalomban is nagyítóval kell keresni a kicsi vagy középvállalati bevált gyakorlatról szóló könyveket. Gyengén megkutatott, a szakemberek által – a fizetőképesség hiánya miatt – óvatosan kikerült terület ez.

Ebben a pontban tehát könyvek, jegyzetek erre a munkakörre vonatkozó szövegrészeit kell bemásolni, egyéb munkaköri leíráson kívüli külső dokumentumokra kell hivatkozni és az idézett műtől eltérő kiegészítést, módosítást leírni. Én gyakran – a kényelem és biztonság kedvéért – az adott munkakörre vonatkozó legfontosabb háttér ismeretanyagot tömören megfogalmazom és ebbe a pontba beírom.

Címkék: , , , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

A bejegyzésre mutató linkek:

Link létrehozása

<< Főoldal