Érdekeltség üzemanyag megtakarításban

Egyik ügyfelemnél jártam ma délután és megkért arra, hogy dolgozzak ki valamiféle érdekeltségi rendszert a gépjárművezetői üzemanyag megtakarításában. Nagy nyergesvontatókkal és pótkocsis teherautókkal dolgoznak, ahol megrakva 40t a szerelvény összes tömege. Van üres futás is, ez a megtett kilométereknek kb. 20-40%-a (hónapról-hónapra változó módon). Rakottan csak teljes rakománnyal közlekednek, félig rakott jármű csak elvétve fordul elő (tömegárut szállít és a járművet pontosan a megengedett tengelyterhelési szintig rakják).

A teherautók évi 150-200 ezer kilométert futnak. A legjobb és a legrosszabb sofőr között 5-6 liter/100km különbség is van. Most külön tanfolyamra lettek elküldve, hogy megtanulják a takarékos vezetést. Ám ez nem bizonyult elegendőnek: muszáj lenne valamilyen anyagi érdekeltséget is bevezetni.

Azt találtam ki, hogy külön kell összegezni az üresen járás és a teljes terhelés havi kilométereit. Mivel többféle teherautó is van a cégben, mindegyik típusra meg kell adni a nem terhelt és a teljesen terhelt szokásos fogyasztási normáját. A gyűjtött kilométereket meg kell szorozni ezzel a két norma számmal és el kell osztani 100-zal. Így kapjuk meg, hogy a norma szerint mennyi kellene, hogy legyen az adott havi üzemanyag fogyasztás.

Ezután a tényleges üzemanyag fogyasztást ezzel kell összevetni. A következő ábrán látható mozgóbér függvény teremt kapcsolatot az elért megtakarítás és a mozgóbér között:

A vízszintes tengelyen a "S2" pont a norma szerint számított üzemanyag mennyiség, ha éppen ennyit fogyasztott a gépkocsi, akkor nem jár üzemanyag megtakarítási pénz. A "Terv" pont egy reális érték, ami általában 4-8%-kal a norma alatt van, és ebben a tartományban meredeken nő a megtakarításért kifizetett összeg.

Van azonban egy "Terv" érték, amelytől kezdve már kevésbé meredeken nő a megtakarításért kifizetett összeg, hiszen nemcsak megtakarítást, hanem megfelelő gyorsaságot is elvárunk a gépkocsivezetőtől. A takarékosságot is túlzásba lehet vinni; ilyenkor a lassúság miatt csökken a teherautók futásteljesítménye, ami a drága amortizációs költség miatt nem jó. A jó kihasználtságra még célszerű egy ezt mérő és ösztönző második érdekeltségi függvényt bevezetni.

Végül van egy "H" határérték, aminél többet semmiféle megtakarítás esetén sem fizetünk ki, mivel azt törvény tiltja (jelenleg úgy tudom, maximum 100.000,- Ft-ot lehet havonta ilyen címszóval kifizetni a gépkocsivezetőknek).

Természetesen a rendszer személygépkocsik esetén is használható, azonban a megtakarításra kerülő összegek évente egy nagyságrenddel kisebbek szoktak lenni.