2010. április 10., szombat

Ujjharapás és anyaggazdálkodás

Nem egyszerű az anyaggazdálkodó helyes érdekeltségi rendszerét kialakítani. Ha azért teszem felelőssé, hogy mindig minden áru, alkatrész, anyag stb. raktáron legyen, akkor hatalmas mennyiségű pénzt a raktárkészletbe beleölve leköti a cég forgóeszközeit. Nemcsak ez a baj, hanem az ilyen anyagok, áruk, alkatrészek a tárolás során fizikailag is romolhatnak, a technikai, erkölcsi avulás meg szinte biztos.

Ha elkezdem arra ösztönözni, hogy minél kisebb forgóeszközt kössön le, akkor meg folyton anyaghiány miatt áll a termelés, a vevőket nem tudjuk kiszolgálni és elmennek a konkurenciához, vagy filléres alkatrészek hiánya miatt nagy munkákat nem tudunk befejezni. Mindez csak azért, mert érdekeltté tettük a spórolásban.

Úgy tűnik, erre a dilemmára nincs megoldás, ez egy olyan állás, amit nem szabad anyagi érdekeltségi rendbe bevonni. Szerencsére nincs így. Tegyük az anyaggazdálkodó mozgóbérének felét a készlet szint nagyságától függővé - úgy hogy a túllépés csökkenti, a megtakarítás növeli a mozgóbért. A mozgóbére másik felét meg attól tegyük függővé, hogy a kereskedelmet, termelést mennyi áru- vagy anyaghiány zavarja. Itt is ahogy nő a zavarok száma, úgy csökkenjen a prémiuma.

A kettős mozgóbér kritérium szorításában maga tudja eldönteni, hogy melyik ujját harapja meg. A tapasztalat szerint az okos, rátermett anyaggazdálkodók megtalálják azt a vékony mezsgyét, amelyen mindkét prémium elemet hónapról-hónapra megkapják.

Nálatok minden rendben az anyaggazdálkodással? Mert ha nem, és minden más ötletet már kipróbáltatok, akkor javasolom, hogy ezen is gondolkozzatok el!

Címkék: , , , , , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

A bejegyzésre mutató linkek:

Link létrehozása

<< Főoldal